Magyarország nyitólapja
nyitólapomnak
kedvenceimhez
Az oldal ismertetése
Manapság már minden gyógynövénynél, gyógygombánál, vitaminnál és táplálékkiegészítőnél ott olvasni, hogy tumor ellenes, hogy gátolja a rákot, segít a gyógulásban, vagy erősiti az immunrendsz - Vitamin magazin
részletek »

Gyógyulás rákból!

A vitaminokra, a különböző ásványi anyagokra, és a nyomelemekre igen nagy szüksége van szervezetünknek. Egészséges életvitelünkhöz elengedhetetlen ezen anyagok bevitele. A Vitamin Tuti Magazin szeretne útmutatást nyújtani az egészséges táplálkozáshoz
Vitamin magazin
Itt vagy: Vitamin magazin » Hír olvasása
Oszd meg másokkal
Gyógyulás rákból!
Gyógyulás rákból!
Dodie Osteen
Manapság már minden gyógynövénynél, gyógygombánál, vitaminnál és táplálékkiegészítőnél ott olvasni, hogy tumor ellenes, hogy gátolja a rákot, segít a gyógulásban, vagy erősiti az immunrendszert! Az EU persze tilt minden ilyen igéretet, és semmilyen terméknek, természetes anyagnak, élelmiszernek, étrend kiegészitőnek nem szabad ilyen tulajdonságot tulajdonitani! Lehet ezt vitatni, és a gyógyszer lobbit hibáztatni, de nem érdemes vitatkozni. Van viszont egy "vitamin" amit nem tudnak betiltani, és ami hatásosabb lehet minden másnál! Ez a "vitamin" a Biblia igéi aminek köszönheti gyógyulását ő!
Mindig egészséges és aktív voltam
Én egy tevékeny ember vagyok, mindig keményen dolgoztam, és még élveztem is. A gyerekeim gyakran mondják: mi anyát soha nem láttuk lustálkodni - mindig dolgozott. A férem, John sokszor mondta: Dodie, itt az ideje, hogy végre pihenj egy kicsit. Már eleget dolgoztál ma.
Mindig egészségben éltem. Himlős voltam kisbabaként, de erre már nem is emlékszem. Nem tudok róla, hogy míg Johnnal házasok voltunk, látott volna engem betegen az ágyban. Hacsak akkor nem, mikor a gyerekeink megszülettek. Tehát mindig kiváló egészségnek örvendtem. És hálás is voltam ezért, de utólag rájöttem, hogy úgy gondoltam, számomra ez egy garantált dolog. Ez nekem adatott.
Emlékszem, mikor valaki megkérdezte tőlem: hogy vagy? Én azt feleltem: borzasztó egészségesen. Amikor a rák megtámadta a testemet, rájöttem, mennyire bolond beszéd volt ez!

Hogyan is kezdődött?
1981 októberében szokatlan tünetek jelentek meg a testemben. Ebben az időben a férjem és én sok időt töltöttünk együtt. A gyermekeink már nagyobbak lettek, legfiatalabb gyermekünk is betöltötte a 16. életévét, és én szabadabb voltam, mint korábban bármikor. Tele voltam ötletekkel és tervekkel.
Johnt és engem az Oral Roberts egyetem (ORU) orvosi kutatóközpontja megnyitójára hívtak meg Oklahomába. Fiunk Paul akkor az ORU-n az orvosi karon tanult, és így nagyon izgalmasnak tűnt számunkra, hogy részesei lehetünk ennek a nagy ünnepségnek.
Az első nap Johnnal csodálatos időt töltöttünk együtt, de aznap éjszaka betegség jelent meg a testemben. Kicsit zavarodott lettem az elmémben, gondolataimban, és lázam lett. Reszkető hidegrázásom volt, de ugyanakkor égtem a láztól. Ezek a tünetek egyre rosszabbak lettek az elkövetkezendő három hétben. Képtelen voltam aludni. És bizony, amikor hosszú időn át nem tudsz aludni, akkor ez jelent valamit. Különösen gyenge lettem.

Hetekkel később más tünetek, fájdalmak is megjelentek. Ebben az időben továbbra is megpróbáltam a házimunkákat elvégezni, és minden gyülekezeti alkalomból kivenni a részemet. Különösen jól emlékszem egy esetre, mikor képtelen voltam felkelni. Letérdeltem egy hölggyel, hogy közösen imádkozzunk, és mikor fel akartam állni, rájöttem, hogy nem vagyok rá képes. Oda kellett kúsznom egy székhez, belekapaszkodtam a karfájába, és felhúztam magam. Senki sem tudta, még én magam sem jöttem rá, mennyire beteg is voltam akkor.
John és én hittünk a megvallásban, és meg is vallottuk Isten Igéjét. Kerestük Istent, és megegyeztünk együtt imádságban. A Jak.5,14-15 alapján megkent olajjal, és mindent megtettem, amit csak tudtam, de az állapotom egyre rosszabb lett.

Abban az időben volt a gyülekezetünknek, a Lakewood gyülekezetnek a hálaadó nagy konferenciája. Nagyon sok tervet készítettünk erre az eseményre. Már korábban vásároltam új ruhákat, és nagyon izgatottan vártam, hogy mikor jön el a nagy nap. John és én az állapotomra való tekintettel úgy határoztunk, előtte elmegyünk egy orvoshoz, mert rendbe kellene hozni magam, hogy teljes erővel tudjak részt venni ezen a konferencián.
Felhívtuk az ORU kórházát, és ők javasoltak egy orvost a városunkban, Houstonban. Ebben az időben az ORU kórháza nem tudott túl sok pácienssel foglalkozni, hogy oda tudtam volna menni. Így az első választásom az volt, hogy a városunkban megyek el az általuk javasolt, nagyszerű keresztény orvoshoz, aki belgyógyász specialistaként praktizált.
Miután megvizsgált, azt mondta: Ms. Osteen, úgy gondolom, néhány tesztre be kellene feküdnie a kórházba. Mire én: nem lehetne inkább járóbetegként? Nagy korferencia kezdődik a jövő héten. Nem, úgy gondolom, néhány nagyon komoly vizsgálatot kell elvégeznünk. Tehát befeküdtem a kórházba, arra gondolva, hogy két-három nap múlva kiszabadulok. De húsz nap lett belőle, és ez idő alatt sok, speciális és általános vizsgálaton mentem át.

Megnevezted, és meg is lett neked!
A doktor első diagnózisa az volt, hogy máj rendellenesség lépett fel, valószínűleg valamilyen vírust szedhettem föl a legutóbbi indiai missziós utunkon. Egy olyan orvossággal kezelt engem, aminek több, nagyon komoly mellékhatása volt. De úgy gondolta, hogy ki fogja tisztítani ezt a fertőzést. Néhány mellékhatás viszont depressziót okozott. Önmagában véve már a kórházi tartózkodás is ezt a hangulatot fokozta, olyan sok nyomás ért ott engem. Az orvosságok pedig még kábultabbá tettek, és képtelen voltam világosan gondolkozni. Rendkívül fáradt és gyenge lettem, alig tudtam felkelni az ágyból.

További vizsgálatok kiderítették, hogy nem volt fertőzés a szervezetemben, és ez megcáfolta az első diagnózist. Még több vizsgálatra volt szükség. Végül, egy nap az orvos bejött a szobámba és azt mondta: vérmintákat kell küldenünk Cincinnattiba.
- Miért? Nagyon sok kiváló kórház van itt Houstonban is - mondtam.
- Csak a békességem miatt szeretném. Remélem, nincs daganat a testében - válaszolta.

Rák, a halál hírnöke, a daganat!
Teljesen megdöbbentett ez a szó! Addig a pillanatig a ráknak még a lehetősége sem jutott eszembe. Évekig megvallottam, hogy soha nem lesz rákom, vagy más betegségem. Most, hogy ezt meghallottam, arra gondoltam: nem, ez nem lehet! Nem akarom, hogy ez a szó, hogy rák, említésre kerüljön abban a szobában, ahol én tartózkodom.
Felhívtam Johnt, hogy elmondjam, mit vetett fel az orvos. Nem akarom, hogy azt a szót mondd nekem: rák. Mert nincs rákom! Nem is lesz!

John december 10-én, csütörtökön meglátogatott a kórházban. Az orvos az előtérben közölte vele a szörnyű hírt: pásztor, az Ön feleségének a májában egy előrehaladott rákos daganatot találtunk. Csupán néhány hete van hátra, kemoterápiával, vagy anélkül. Kezelhetjük őt, de csak egy kicsit tudnánk meghosszabbítani az életét.

Azonban még nem találtuk meg az elsődleges tumort, nem tudjuk, hol van. Valójában ez tévesztett meg minket. Rendszerint az elsődleges tumor indítja el a rákot, majd átterjed a májra, vesére, vagy más szervekre. Mi azonban nem találtuk meg. Az ön beleegyezésével szeretnénk elvégezni egy műtétet, hogy megtaláljuk az elsődleges tumort.
John nem tudta elhinni a hallottakat. Azt mondta: doktor úr, hazaviszem a feleségemet. Imádkozni fogunk, és keresni Istent, és majd eldöntjük, hogy mit tegyünk. Hiszünk a csodában, és hiszünk a Csodatevő Orvosban. Az orvos azt mondta: nos pásztor, bizony most szükségetek van csodára! Mikor John elmondta a diagnózist, magam is teljesen meglepődtem. Sokkolt a hír. De nem hisztériáztam, nem roppantam össze. Csak ültem csöndben és hallgattam. Az orvos később bejött hozzám, és beszélgettünk.

Egy dolog azonban csalódottá tett engem. A fiunk Paul, aki orvostanhallgatóként éppen Houstonba, az ottani sebészetre látogatott, néhány utcányira attól a kórháztól, ahol feküdtem. John felhívta őt, és kérte: fiam, gyere gyorsan át ebbe a kórházba, anyádnak szüksége van rád. Ő azonnal rohant! Nem sokkal később nagy zajt, kiabálást hallottunk a kórházi folyosón. Nem tudtuk mi az, de később megtudtuk, hogy ő volt a mi kisfiunk, Paul.

Paul vizsgált betegségem első heteiben, és nagyon aggodalmaskodott. Mivel orvostanhallgató volt, tudta, hogy mi várható egy olyan embernél, akinél májrákot állapítottak meg. És ez aggodalmaskodóvá tette. Tudta, hogy Isten képes meggyógyítani, de az orvosi egyetemen azt tanították neki, hogy egy embernek meg kell halnia, ha májrákja van, és a legtöbb esetben nincs sok remény.
Amikor Paul bejött a szobába, azt mondtam neki: Fiam, a csata a mi kezünkben van. Te harcolni fogsz velem együtt. Rendben van mama - válaszolta. Megerősítette magát az Úrban, és végig a csatában velünk volt.
Az egész családom támogató és optimista volt mindvégig. Én voltam az egyedüli gyerek, s bár szüleim elég idősek voltak, de soha nem estek pánikba. Erősen álltak, mint az oszlopok, amilyenek mindig is voltak az életemben. Mikor meghallották, hogy kijöttem a kórházból, ott álltak a kapuban, készen arra, hogy gondoskodjanak rólam, és a családunkról.

Hazamentem
1981. december 10-én hazamentem. És soha nem mentem vissza a kórházba. Azonban a tanácsom az, ha rák támadott meg téged, és a kemoterápia segítségével meggyógyulhatsz, mindenképpen fogadd el azt a lehetőséget, ha úgy érzed, hogy el kell fogadnod. Mindig azt tedd, amivel kapcsolatban békesség van a bensődben.

Az egész történet a forrásban szereplő webcímen olvasható.
Hirdetés
Szólj hozzá a cikkhez
Címkék - rák,gyógyulás,hit,megvallás,biblia,
Nyomtatás
Oldalajánló
Vissza a hírekhez
Szólj hozzá
- 2016-04-25 15:47:09
Szólj hozzá a cikkhez

Új hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned oldalunkra.

Bejelentkezés
Regisztráció
Eddigi hozzászólások
Még nem érkezett hozzászólás a cikkhez
Tuti menü